Kutatómunka 1

2019.03.20

Akár ezen a padláson is kezdhettem volna, mert akkor talán könnyebb dolgom lenne. Igen, a padláson, mert ott őrzöm a régi jegyzeteimet, többek között az ének-zene általános iskolai oktatásáról.

Nos, valahol el kell kezdeni, tartja a mondás. Persze, a legalapvetőbb tudásért nem kellett visszamennem, valamikor a zeneiskolában és az általánosban igen jó alapokat kaptam, no meg... tudjátok, gyerekkoromban egyszer megpróbáltam operettet írni. Három nap alatt eljutottam a hatodik dal feléig, amikor is ráuntam az egészre, és egy időre befejeztem a zeneszerzést. Mostanában ismét kacérkodom az ötlettel, de egyelőre még csak a regényírásnál tartok.

Az elmúlt hónapokban rengeteg dolgot áttanulmányoztam a kedvenc zenéim felépítésén keresztül az ének és zenetanulás gyakorlatain át a fesztiválok fellépési rendjéig. Utóbbira a tervek szerint nem lesz szükségem, zeneszerzési ismeretekre viszont igen. Ez még hátravan, valószínűleg a jövő héten kerül rá sorra.

Tulajdonképpen lehetne zenei tudás nélkül zenekarról írni, főleg mert megint az emberi oldallal foglalkozom, de egy idő után óhatatlanul előkerülnek a próbák, fellépések, és ott nagyon könnyű elcsúszni az apróságokon. Gondolok itt olyasmikre, mint egy dal új hangszerelése, vagy egy fellépésre felkészülés.

Itt egy kis ízelítő:

Az emberek szorgos hangyák módjára sürgölődtek, fél egyre minden készen állt. A segítők - családtagok és barátok - még egyszer kéz- és lábtörést kívántak a zenekarnak, mielőtt elhagyták az öltözőt.
- Most feszült csendben kellene koncentrálnunk, ugye? - kérdezte Emmett megerősítésképpen.
Fogalma sem volt, mit csinálnak színpadra lépés előtt egy órával az igazi zenészek.
- Ki a fenét érdekel, mit csinálnak mások? Mi mi vagyunk, nem mások - horkant fel Chris.
- Csak finoman, fiúk - ült közéjük Jamie. - Igen, vannak, akik az utolsó órát csendben ülik végig. Koncentrálnak. Vannak, akik még egyszer átveszik a repertoárt, és vannak, akik isznak egy keveset feszültségoldónak. Vagy egy kicsivel többet...
- Alkohol kizárva, megmondta az asszony - vigyorgott kényszeredetten Chris. - Pedig mit nem adnék most egy sörért!

© 2017 Stephanie Ford és Városi Emese írói oldala. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el