A kezdet kezdetén

Legelső írásom még azelőtt megszületett, hogy írni tudtam volna. És milyen fura volt visszahallani a tévéből! Bálint Ágnes, az írónő mindössze két házra lakott tőlünk, aki munkájából fakadóan nyitott füllel járt a gyerekek körében. Volt egy kis mondókám, amit magával vitt és beleszőtte az egyik munkájába (ismeretterjesztő műsor volt óvodásoknak). Én persze sértetten megjegyeztem, hogy ezt bizony én mondtam, ezután nem is lett köztünk jó a viszony, pedig Ági néni imádta a helyi gyerekeket. Így jártam.

Második írásomat már anyukám jegyezte le, még mindig 6 éves korom előtt. Ez is egy egyszerű kis mondóka volt, sokáig meg is tartottuk, aztán elveszett valahol, sok más, már saját kézzel létrehozott írásommal egyetemben.

Létezett például egy korai változat a Véres lábnyomok a levegőben-ből. Ebben az egyfüzetnyi regénykében összesen 27 gyilkosság szerepelt, és persze az észveszejtő Mark... Hiába no, 13 éves voltam a keletkezéskor.

Még egy említésre méltó írásom keletkezett 14 éves korom előtt, egy kisregény, amiben a főszerepet egy függönyzsinór kapta. Azon kívül, hogy gyakran emlegettem, semmire nem használtam, még riogatásra sem. Remélem, azóta sokat fejlődött a dramaturgiai érzékem.

Ilyen kezdet után (meg persze közben is, sokszor iskolai órák alatt), rengeteget olvastam. Főleg Lem és a Sztrugackij fivérek kalandos sci-fijeit imádtam.

Ti mit szerettetek olvasni fiatalon?