1. Részlet

2019.01.10

Sam idegenes belenézett a tükörbe. Harmincas nő nézett vissza rá, arcán két széles és mély sebhellyel. Az egyik az orrát vágta ketté széltében; az orra hegye kissé lefittyedt tőle, a másik baloldalt, az állán futott végig az állcsúcstól majdnem a füléig.

Az állán lévőt el tudta volna fedni krémmel és púderrel, de az orrát csúfítóval nem tudott mit kezdeni, így mindkettőt fedetlenül hagyta. Mindegy, így is jó leszek nekik - gondolta.

Levágtatott az utcára, felszállt a buszra, és már észre sem vette az elszörnyedt tekinteteket.

A van der Walls Park felirat alatt átsétálva elővette Jamie cetlijét, amire a férfi az utolsó tanfolyami foglalkozáson a címet írta: van der Walls Park 4051.

Furcsának találta az itteni címeket. Otthon minden utcának külön neve volt, tábláikon az elejétől növekvő házszámokkal, Rockswoodban azonban mintha megbolondultak volna a várostervezők. Utcanevek helyett tömbszámokat adtak meg, ehhez írták hozzá a házszámot. Samnek beletelt pár napjába, míg rájött, hogy mindig az utolsó kettő jelenti a házszámot, az előtte lévő két-három, olykor négy-öt szám pedig a tömbök számát.

A negyvenes tömb a városka közepén állt. Az itteni viszonyokhoz képest szokatlan módon - Rockswood utcáin kevés autó fut - minden oldaláról parkolóhelyek vették körbe.

A tömb egyetlen elegáns lakóháznak látszott. A mellékutcákban gyerekek fociztak, hangos zsivajuk mosolyt csalt Sam szája sarkába. Egy vadonatúj piros sport Mercédesz éppen befordult az egyik parkolóhelyre, amikor benyitott a Pince feliratú ajtón. Lement a lépcsőn és meg is érkezett a próbahelyre.

Négyen tartózkodtak odabent. Sam a bemutatkozás pillanatában úgy érezte, öröktől fogva ismeri őket. A már ismert Jamie néha szeretetteljes mosolyt villantott Zsuzsára, a feleségére, aki egy ócska kanapén üldögélt a hosszú, keskeny pinceablak alatt. Az asszony, megérezve a tekintetét ilyenkor mindig felnézett és visszamosolygott férjére, mielőtt újra a magazinjába mélyedt.

Phil a hátsó traktusban nagy csendesen igazgatta a helyükre a dobjait. Puhán, nesztelenül lépkedett, mint a macskák. Ha a nő nem kifejezetten rá kíváncsi, észre sem veszi. Phil jelentéktelen figurának látszott, egy igazi senkinek, aki nem is meri többre tartani magát. Magas volt, azt azonban nem lehetett megállapítani, mekkora valójában. A férfi összegörnyedt, a fejét lehajtotta. Lopva nézett Sam-re, mintha az is bűn volna, és amint megszemlélte, elkapta róla a pillantását.

A magas, kék szemű, barna hajú Chrisből határtalan nyugalom áradt, mikor lopva az ajtóra nézett. Első látásra megtetszett neki ez a férfi. A tekintete, a gesztusai, a karcsúsága mágnesként vonzotta a tekintetét.

© 2017 Stephanie Ford és Városi Emese írói oldala. Minden jog fenntartva.
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el