Itt volna az ideje...

Folytatni a regényt, amit március elején abba kellett hagynom.

Az utóbbi napokban sikerült befejeznem azt a hatalmas munkát, ami eddig jelentősen akadályozott a regény megírásában. És nemcsak ebben. Még soha nem kellett megküzdenem ekkora szervezéssel, mint amivel ez az építkezés járt (akit érdekel, nézze az Otthon a semmiből nevű Facebook oldalamat, hamarosan jön erről egy részletes bejegyzés). Most pedig elmondhatom, hogy elkészültem. Lassan megpróbálom összeszedni a gondolataimat, és belevágnék újfent az írásba.

Első körben a regény meglévő szövegét szeretném gatyába rázni. Gyakorlatilag leírtam az első könyvet, már csak kisebb kiegészítések és javítások vannak hátra. Gondolkodom azon is, hogy esetleg ne menjek-e valamivel messzebb a történetben, mint ahol most áll. Eredeti elképzelésem szerint 4 regényben írtam volna meg ezt a mesét, 2-2 évet ölelt volna fel egy-egy rész, most viszont úgy érzem, jobb lenne 2-3-2 évre leszűkíteni, illetve átszerkeszteni, a jegyzeteim ugyanis ennyire elegendők, és annál többet, mint ami bennük áll, erről a témáról nem szeretnék mondani-írni.

Emlékeztetőül a téma: egy anya küzdelme a normális életért, a gyermekei halála után.