Romantikust? Te?

Ezt a korrektorom kérdezte hitetlenkedve. Be kell látnom, van benne némi igazság, de azért még nálam sem példa nélküli.

Legelső romantikus próbálkozásom a messzi múltba vész, az első publikust viszont bárki elolvashatja a Támadás/Vendég a múltból című könyvemben. Thea Matis és Lo Hai kapcsolata mutat némi romantikát, de most nem erre a kettősre gondolok, hanem Thea Matisra és a gyermekeinek apjára.

A következő romantikus szál a Míg eljő a sötétségben Brigitte Schwarz és Daniel Norton viszonya, és A végzet ujjában is kiderül egy s más.

Van még szerelem az Éva naplójában, Pali szerelme Éva iránt annak ellenére volt múlhatatlan, hogy már mindketten mással éltek.

Dan és Maria, valamint Elena és Jon az Epizódok a sarokházból szerelmesei a világvége színpadán találnak egymásra.

Viktor és Emese a Tündérhegy legendájában egy másik fajta romantikus viszonyt testesítenek meg. Az ő kapcsolatuk nem éppen szerelmes, mégis romantikussá válik az idők ködén át.

A Szemétkirálynő szerelmespárja, Lisara Almein és Elindasz Gerradna ugyancsak fura viszonyban vannak, bár rájuk is illik a klasszikus szerelmesek megnevezés.

Ha romantikáról beszélek a regényeim kapcsán, akkor inkább a romantika hagyományos, irodalmi értelmezésére gondolok, pl. az álomszerűségre, az ösztönösségre, az erőre, az irracionalitásra, a szenvedélyes szabadságszeretetre, stb., mint a szerelem nagyságának bemutatására.

A Szemenszedett hazugság egy nő életének története, annak, ahogy egy rettenetes tragédia után megpróbál újra teljes életet élni. Vannak benne buktatók és álomszerű felemelkedés, Wagner Krisztina valahogy mégsem találja a helyét a világban. Pedig nagyon keresi...